Epilepszia

Az epilepszia

Dr. Czeibert Kálmán
drczeibert@gmail.com



„Az epilepszia a neurológia tanítómestere”
/Wilder G. Penfield/



  • Mit nevezünk epilepsziának?

    • Az epilepszia szó egy gyűjtőfogalom: minden olyan tünetet vagy tünetcsoportot epilepsziának nevezünk, amely rohamszerűen, hirtelen jelentkezik, a roham alatt pedig az agyi tevékenység jellegzetes elektromos mintázatot mutat.
  • Minden epilepsziás állatnak görcsrohamai vannak?

    • Nem feltétlenül.
      Gyakran előfordul, hogy a rohamok csak viselkedésbeli változások, furcsa monoton mozgásformák, átmenetileg megváltozott szokások, vagy kényszeresen végzett tevékenységek formájában jelentkeznek.
  • Mit értünk epilepsziás rohamon?

    • Azt, ha az epilepsziás roham során az agyban egyszerre nagyszámú idegsejt kerül hirtelen kóros izgalmi állapotba. Amíg ez az izgalmi állapot tart, addig tart a roham is.
  • Mitől lehet epilepsziás az állatom?

    • Az epilepsziás rohamok hátterében számtalan kórok állhat. Gyakorlatilag minden olyan dolog, amely átmenetileg vagy tartósan az agykérgi idegsejtek túlműködését idézi elő, kóroki tényezőnek számít. Ezek a tényezők lehetnek öröklöttek vagy szerzettek:

    • Öröklött epilepsziák
      • az agy idegsejtjeinek a veleszületetten alacsonyabb ingerküszöbszintje
      • az idegsejtek közötti kommunikációt segítő anyagok hiánya vagy túlsúlya
      • öröklött agyvelő-fejlődési rendellenességek
      • az idegsejtek veleszületett anyagcserezavara

    • Szerzett epilepsziák
      • az idegsejtek szerzett anyagcserezavara
      • biokémiai változások a vérben: ilyenkor egyéb belgyógyászati betegségek állnak a rohamok hátterében
        • az agy rossz oxigénellátása, keringési vagy légzőszervi betegségek miatt
        • alacsony vércukorszint
        • hasnyálmirigy-, máj-, vese-, bélbetegségek
        • magas vérnyomás betegség
        • hormonális problémák
      • daganatok
      • fertőző kórok (vírusok, baktériumok, gombák, parazitás megbetegedések)
        • szopornyica, toxoplasmosis, veszettség, FIP (macskák fertőző hashártyagyulladása), Lyme-borreliosis, cryptococcosis, neosporosis
      • traumás háttér, koponyasérülések, agyzúzódás
      • mérgezések
      • az agyi erek megbetegedése
        • tartós vagy átmeneti vérkeringési zavar, agyi infarktus, agyvérzés, agyembólia (stroke)

    • Valódi epilepszia betegségről akkor beszélünk, amikor az epilepsziás rohamok minden látható kiváltó ok nélkül, spontán jelentkeznek, mindig ugyanazon rohamtünetek formájában.

      Bizonyos kóroki tényezők alkalmi epilepsziás rohamok at váltanak ki: azaz, hogyha sikeresen azonosítjuk a kiváltó okot, és lehetőségünk van megszüntetni (pl.: vércukorszint-helyreállítás, belgyógyászati betegségek meggyógyítása, fertőző betegségek leküzdése, keringés javítása, egyes idegsebészeti eljárások stb.), mielőtt még az agy tartósan és visszafordíthatatlanul károsodna, akkor a rohamok sem fognak többet jelentkezni.

  • Mi válthatja ki a rohamokat?

    • A fentebb felsorolt tényezők mind olyan irányban hatnak, hogy fokozzák az agy ingerlékenységet és a görcskészséget, és így epilepsziás rohamot provokálhatnak, illetve valódi epilepszia betegség kialakulásához is vezethetnek.
      Léteznek azonban olyan rohamprovokáló tényezők is, amelyek egészséges agyban nem idéznek elő rohamot, az epilepsziás agyban viszont igen.
      Az alábbiakban pár ilyen tényező szerepel:

      • stresszhatások: idegen állattal vagy emberrel való találkozás, vihar, tűzijáték – azaz mikor ingerlékenyebb helyzetbe kerül az állat
      • meteorológiai változások: hideg- vagy melegfronti hatások, légnyomásbeli eltérések
      • az általános állapot romlása: néha csak egy bizonyos betegség fellobbanásakor kerül olyan állapotba a szervezet, hogy a keletkezett és felszaporodott kóros anyagcsere végtermékek folyamatosan izgatják az idegsejteket . Előfordulhat az is, hogy az idült belgyógyászati betegség következtében már visszafordíthatatlanul károsodik az agy, ilyen esetben pedig második betegségként megjelenhet a valódi epilepszia betegség.
      • koponyaűri nyomás megnövekedése: az agyi térfoglaló folyamatok (daganat, agyvelővízkór, vérérkárosodás) melyek fokozzák az idegsejtek izgalmi állapotát.
      • gyógyszerek: egyes gyógyszereknél (hormonkészítmények, altatók, antibiotikumok stb.) a leírásukban szerepel, hogy epilepsziás betegnek nem adható – ilyenkor fokozott figyelemmel kell arra lenni, hogy epilepsziás-e az állat, mert ez esetben az adott csoportba tartozó készítmények komoly rohamtüneteket idézhetnek elő.
  • Milyen alapelvek szerint csoportosítjuk az epilepsziák egyes fajtáit?

    • Oktan alapján
      • Öröklött epilepsziák
        - Ismert kóroktanú epilepsziák
        - Ismeretlen kóroktanú
      • II. Szerzett epilepsziák
        - Ismert kóroktanú epilepsziák
        - Ismeretlen kóroktannal rendelkező epilepsziák
      • Kriptogén (rejtett okú) epilepsziák
        Ebben az esetben a rohamtünetek alapján többé-kevésbé behatárolható az az agyi terület, ahonnan a roham indul, de az epilepszia pontos előidéző okát nem tudjuk kideríteni.

    • Rohamtünetek alapján
      • Fokális (gócos) epilepsziák
        - tiszta tudat mellett zajló rohamok.
        - beszűkült tudatállapot mellett zajló rohamok.
      • Generalizált epilepsziák
        - görcsökkel járó eszméletvesztéses rohamok (grand mal, nagy roham)
        - görcsökkel nem járó, eszméletvesztéses rohamok (petit mal, kis roham)
      • Először gócos tüneteket mutató rohamok, amelyek aztán nagy rohamba mennek át.
  • Milyen tünetei vannak az epilepsziának?

    • Mivel az egyes agylebenyek, és az azokon belül az egyes idegsejtcsoportok meghatározott feladatot látnak el a szervezet irányításában (mozgás tervezése, látás, hallás, hangadás, emlékezés, gondolkodás, érzelmi és ösztönreakciók, stb.), így egy epilepsziás rohamoknak is változatos megjelenési formája lehet attól függően, hogy éppen melyik agylebeny melyik idegcsoportja kerül izgalmi állapotba.
      Így a következőkben felsoroltakon kívül hangsúlyozottan még rengeteg más rohamtünettel is találkozhatunk.
      A kutyákon megfigyelt leggyakoribb rohamtünetek:

      • Tiszta tudat mellett egyes izmok, vagy akár teljes végtagok merev- vagy rángógörcse
      • Orális automatizmusok: nyeldeklés, nyelvöltögetés („fagyizás”), csámcsogás, fogcsattogtatás, akár hosszú perceken át.
      • „Légykapkodás”, csillagvizsgáló fejtartás, egy pont merev nézése.
      • Idegi eredetű fájdalmak miatti heves vakaródzás, végtag- vagy farokrágás.
      • Indokolatlanul erős félelemérzet, vagy agresszív megnyilvánulás.
      • Körmozgás, körözés.
      • Az aktuális tevékenységben való megrekedés, és enyhébb vagy kifejezettebb kapcsolatvesztés a külvilággal: ilyenkor a beteg tudat beszűkül, nem érzékeli a környezetében zajló eseményeket.
      • Erős, rohamszerűen jelentkező zihálás, hasi fájdalmak, akaratlan bélsár- vagy vizeletürítés.
      • Átmeneti látótérkiesés, vakság.
      • Amnézia (az állat nem ismeri meg a körülötte lévő személyeket és tárgyakat)
      • Tudatvesztés és az egész test görcsös állapota

    • Az esetek döntő többségében az állat már csak akkor kerül állatorvosi ellátásra, amikor a leginkább ismert, tudatvesztéssel és görcsökkel járó állapot (grand mal, nagy roham) jelentkezik. Lényeges azonban tudni, hogy a legtöbb epilepsziás működészavar gyakran csak hosszú hónapok vagy évek során jut el addig a pontig, amikor valamely rohamtípus formájában jelentkeznek a tünetek: ráutaló fenyegető jelek viszont már ez alatt az időszak alatt is megfigyelhetők, ezért fontos hogy amennyiben felmerül az epilepszia gyanúja, részletes epileptológiai kivizsgáláson essen át az állat.

  • Hogyan lehet megállapítani az epilepsziát?

    • Az epilepszia és a kóros agyi idegi tevékenység diagnosztizálására az EEG (elektroencephalografiás)-vizsgálatot használják: az emberek epileptológiai kivizsgálásánál világszerte alkalmazzák, és állatorvosi vonalon hazánkban is több helyen elérhető rutin vizsgálati módszernek számít az epilepszia megállapítására. Ezzel meghatározható, hogy mely agyterületek érintettek, milyen kiterjedésben és súlyosságban, mennyire aktív elektromosan az epilepsziás góc az agyban, illetve van-e olyan szervi károsodás is az agy szövetében, amely esetleg más képalkotó eljárással nem mutatható ki.

      Amennyiben agy szervi elváltozására van gyanú (egyértelmű klinikai tünetek vagy EEG- vizsgálat alapján), akkor a következő képalkotó eljárások segítenek a diagnosztikában:

      • MRI (mágneses rezonanciás képalkotás)
      • SPECT,
      • szcintigráfia
      • CT (komputer tomográfia)
      • PET, (pozitron emissziós tomográfia), PET/CT


      Ezekkel a képalkotó eljárásokkal az agyi kóros elektromos tevékenység által meghatározott terület szabad szemmel is láthatóvá válhat.

      Fontos tudni, hogy először mindig célszerű a részletes kórelőzményi adatok felvételét követően elvégezni az alapos belgyógyászati, ortopédiai és neurológiai, majd műszeres és laborvizsgálatokat, hogy ki lehessen zárni az egyéb társbetegségek jelenlétét. Ennek abból a szempontból is nagy a jelentősége, hogy az alkalmi rohamok hátterében kóroki tényezőként állhat ezen betegségek bármelyike is: a vizsgáló orvos számára pedig a legfőbb diagnosztikai támpont, hogy az alkalmi rohamok mindig nagy rohamok formájában jelentkeznek, míg a gócos rohamtünetek már valódi epilepszia betegségre utalhatnak. Hazánkban 2009-ben létrejött az Epilepsziás Kutyákért Alapítvány és Epilepszia Centrum Hálózat is, melynek célja többek között, hogy az epilepszia betegséget időben felismerve, a kivizsgálásokat követően azt minél hatékonyabban kezelje.


  • Mit tegyünk, ha az állatunk idegrendszeri tüneteket mutat, vagy görcsrohama van?

    • Ilyenkor minden esetben célszerű állatorvoshoz fordulni: a fent említett számos kóroki tényező miatt igencsak változatosak a rohamtünetek – gyakran képes utánozni egy-egy epilepsziás roham pszichés zavarokat vagy fájdalomtüneteket is. Az pedig nem mindegy, hogy a rohamokat mi okozta (hiszen egy mérgezés esetén teljesen más tennivalói lesznek az ellátó állatorvosnak), és hogy görcsök vagy egyéb rohamtünetek formájában mutatkozik-e a roham. Az elkülönítést és az oki kezelést pedig csakis egy alapos fizikális, műszeres és laborvizsgálat eredménye alapján dönthetjük el.

      A tulajdonos sokat segíthet azzal az állatorvosának, ha részletesen el tudja mondani, hogy miként zajlott le a roham (milyen környezetben tartózkodtak, mik voltak a bevezető tünetek, a roham alatt milyen jelenségeket lehetett megfigyelni, és a roham lezajlása utána hogyan viselkedett az állat), vagy erről videó- vagy mobiltelefonos felvételt is visz magával a rendelőbe. Néha már a telefonon elmondott értékes információk is segítik abban az orvost, hogy előzetes kezelési javaslattal lássa el a tulajdonost addig is, amíg az beér a rendelőbe az esetlegesen epilepsziás krízis állapotba került kutyájával.
  • Gyógyítható-e az epilepszia?

    • Az esetek egy részében igen – ez mindig a rohamot kiváltó alapbetegség függvénye. A humán epilepsziakutatásnak köszönhetően rengeteg új készítmény került elérhető közelségbe az állatorvosi gyógyító munkában is, így a régebbi rohamgátló készítmények mellett lehetőség van a legkorszerűbb antiepileptikumokkal célzottan kezelni az állatok epilepsziáit.

      A fentiekben felsorolt gócos rohamjelenségek gyakran már hónapokkal vagy évekkel megelőzhetik az első grand mal roham jelentkezését, ezért szükséges az epileptológus állatorvos részéről a különböző agylebenyekből kiinduló, gyakran csak néhány másodpercig tartó rohamtünetek ismerete,- amelyek gyakran egymással kombinálódva is jelentkezhetnek,- hogy az idejekorán megkezdett antiepileptikus kezeléssel meg lehessen előzni az eszméletvesztéses nagy rohamok későbbi kialakulását.

      Az alkalmi rohamok kiváltó okát felismerve, sok esetben teljes mértékben megszüntethető az epilepsziás rohamtevékenység, a szervi elváltozások esetében pedig mérlegelni kell azok súlyosságot és kezelhetőségét, mert belgyógyászati vagy sebészeti beavatkozás híján az antiepileptikus terápia mellett is fokozatos általános állapotbeli romlás várható. Amennyiben pedig a roham az állat és környezetének testi épségét veszélyezteti (pl. roham utáni agresszív, beszűkült tudatállapot melletti támadó magatartás), vagy az epilepszia betegség állat jólétével és közérzetével összeegyeztethetetlen, akkor az állatorvosnak kell döntenie az euthanasia javaslatáról is.

      Az időben felismert, és kezelhető epilepsziánál a megfelelő terápiát alkalmazva lehetőségünk van arra, hogy jelentős javulást hozhassunk az állatok életvitelében, vagy akár a teljes gyógyulást is elérhessük, hiszen:

      „Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének,
      felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt.”
      /John Muir/

Az epilepszia képekben