Wobbler szindróma

Wobbler szindróma

Dr. Diószegi Zoltán
SZIE Állatorvos-tudományi Kar, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika


A wobbler szindróma egy neurológiai eredetű mozgászavar, ahol a nyaki gerincvelő alsó szakaszának működészavara mutatható ki.
Minden emlősállatnak 7 nyakcsigolyája van, az általuk kialakított csigolyacsatornában fut a nyaki gerincvelő. A gerincvelő egyrészt az agyi irányítás, pl. mozgáskoordináció jeleit továbbítja a végtagokhoz, másrészt a test és végtagoktól befutó információkat szállítja a legfőbb irányító központba, az agyba. Amennyiben valamilyen kórfolyamat, betegség ezt az információ áramlást gátolja, zavarok keletkeznek az agy irányító funkciójában, a koordináció romlik, majd akár bénulás is bekövetkezhet. A wobbler szindróma esetén tehát az 5-7-es nyakcsigolyák területén alakul ki a gerincvelő működés zavara, ezért ez mind a négy végtagra kihatással lesz. A tünetek először a hátsó lábakon jelennek meg, az állat csoszog, nem emeli a lábát rendesen. Ennek következtében megindul a körmök rendellenes kopása is a hátsó lábakon. Az állapot súlyosbodásával mind a négy végtag érintettsége nyilvánvalóvá válik, jellegzetes lehet az un. „hattyú nyak”, a merev, lefelé görbülő nyaktartás. A wobbler szindróma az elülső lábakon gyengeséget, rogyadozást okozhat, a kutya könnyen „orra eshet”, ezért inkább kicsiket lép, tipeg. Ezzel szemben a hátsó lábakon széles, kaszáló járást, imbolygást figyelhetünk meg. A betegség több mint 90%-ban dobermann kutyákon jelenik meg, szórványosan előfordul még rottweiler, dalmata és keverék kutyákon is, megjelenése általában 5 éves kor után várható. Létezik egy fiatalkori formája is, amit döntően dogokon figyelhetünk meg.


A wobbler szindróma ahogy a neve is mutatja egy tünet együttes, vagyis nem egy kórok által kialakított megbetegedés, hanem többféle ok hatására kialakuló neurológiai zavar. A kiváltó okok közt szerepel a nyakcsigolyák egymáshoz képesti rendellenes elmozgása, inogása, erre utal a hasonló jelentésű angol wobbler szó is. Gyakori ok a csigolyák fejlődési rendellenessége, deformitása és a porckorongsérv nagytestű kutyákon jellegzetes u.n. Hansen II-es formája is.

Mint a legtöbb betegségnél a wobbler szindróma diagnosztikája során is annál könnyebb a kórhatározás minél súlyosabb esettel állunk szemben. Enyhébb esetekben először fel kell ismerni, hogy a mozgászavart az idegrendszer elváltozása okozza, majd reflexvizsgálatokkal meg kell határozni, hogy a nyaki gerincvelő alsó szakasza lehet érintett. A diagnosztikai munka utolsó lépéseként magát a kórokot is meg kell határozni, hogy megfelelő terápiát határozhassunk meg és prognózist mondhassunk. A kórok pontos meghatározásában döntő jelentősége van az un. képalkotó eljárásoknak, vagyis ebben az esetben röntgen, CT vagy MRI vizsgálat válhat szükségessé.

Myelographia


Fixateur interna


A wobbler szindróma tehát különböző kórokok hatására, a nyaki gerincvelő alsó szakaszának összenyomatásával járó neurológiai betegség, ami mozgáskoordinációs zavarokkal kezdődik és fokozatosan rosszabbodva akár teljes bénulásig súlyosbodhat. Enyhe formáinál megkísérelhető a gyógyszeres terápia, de amennyiben állandó nyomás éri a gerincvelőt, csak műtéti úton lehet azt elhárítani.