Discospondylitis

Discospondylitis

Dr. Angyal Gábor
Pavlov kutyája Állatorvosi Ambulancia és Sebészeti Központ


A kifejezés jelentése a gerinccsigolyák között levő porckorongok és a kapcsolódó csigolyák gyulladása. Megtalálható az irodalomban még, mint vertabrális osteomyelitis vagy spondylitis.

Előfordulását tekintve nagy testű, nem ivartalanított, középkorú kan kutyákban a leggyakoribb. Megjelenhet azonban bármely fajban, ám érdekes, hogy kis-testű kutyákban, vagy az ún. chondrodystrophiás fajtákban, illetve macskában kevésbé észleljük a megbetegedést.

Tünetei változatosak. Általában kezdeti tünetként gerinctájéki fájdalom jelentkezik, majd nyaki elváltozás esetén (ez ritkább) mind a négy végtagra kiterjedő neurológiai mozgászavartól egészen a bénulásig, illetve a gyakoribb hátágyéki érintettség esetén a hátulsó testfél gyengeségétől egészen teljes hátulsó testfél mozgásképtelenségéig megfigyelhetők a tünetek. Mivel általában a betegség egyéb háttérmegbetegedés folyományaként jelentkezik (lásd alább) nem ritkák a szisztémás tünetek sem, úgymint a láz, étvágytalanság, testtömegvesztés, elesettség, bágyadtság.


Okaként valamilyen fertőző ágenst lehet megjelölni. Leggyakoribb a Staphylococcus intermedius nevű baktériumfaj, de ritkábban okozhatnak discospondylitist egyéb baktériumok is mint a különbözö Streptococcus fajok, a bélsárban jelen lévő Eschericia coli, Actinomyces fajok, vagy az emberre is veszélyes Brucella canis, bár ez utóbbi kórokozótól Magyarország mentes, így egyenlőre nálunk nem kell félni az előfordulásától, de a külföldről jött, illetve a külföldet megjárt tenyészállatok szűrését javasoljuk. Gombák közül az Aspergillus fajok jelölhetőek meg kóroki tényezőként.
A kórokozók általában vér útján jutnak el a csigolyákig egyéb helyekről. Közvetlen fertőzés útján eljuthat így a kórokozó sebekből esetleg műtéti hegekből az érintett csigolyákig. Közvetetten gyakran áll a háttérben hólyaggyulladás, prosztata fertőzéses megbetegedése, vese fertőzött gyulladása, esetleg szívbelhártya gyulladás, vagy nagyon ritkán a tüdő megbetegedése. Az 1. kép jól magyarázza, hogy a vérben levő fertőzés a csigolya táplálásában résztvevő artérián át a kapillárisokba jutva azok hálózatán keresztül filtrálódik a csontba, porckorongba és akár a gerincvelő burkaiba is.

A diagnózis felállítása igen nagy körültekintést igényel és kiegészítő vizsgálatok sorozatát jelenti. Maga a discospondylitis legtöbbször kimutatható a gerinccsigolyákról készült röntgen felvétellel. A leggyakrabban érintett terület a 2-4 ágyágycsigolya vagy a 7. ágyékcsigolyától az első keresztcsonti csigolyáig terjedő rész (2.kép), de érintettek lehetnek a nyaki- és akár egyes hátcsigolyák is. Ám a fertőzés első 2-4 hetében a röntgenfelvételen nem látható elváltozás, mivel ilyenkor a fertőzés még nem okoz csontdeformitást. Ilyenkor szóba jöhet a scintigráfiás vizsgálat mely a fertőzést követő 3 napon belül képes kimutatni az elváltozásokat. Finom diagnosztikai módszert jelenthet még a CT illetve egyes környező lágy-szöveti vizsgálatokra igénybe vehető az MRI. A hétköznapi gyakorlatban azonban a röntgendiagnosztika a legelterjedtebb, mellyel a gyógykezelés sikeressége is nyomon követhető. Gerincfestés szükséges lehet a gerincvelő kompresszió kimutatására. Ritkább esetekben az érintett területből vékony tűvel mintát kell venni bakteriológiai vizsgálat céljából, ez azonban speciális felszereltséget és felkészültséget igényel. Fontos azonban tudni, hogy a már leírtak miatt nem elég csupán a gerinc elváltozásait diagnosztizálni, hanem a fertőzési gócot is meg kell keresni az állatban. Ez vér vizeletvizsgálatokat jelent, mellkasi röntgenfelvétel elkészítése is indokolt a fent említett megbetegedések feltérképezése érdekében, valamint a hasi ultrahangvizsgálattal a hasüregi szervek esetleges morfológiai elváltozásait is vizsgálni kell.


A gyógykezelést mindig antibiotikum terápiával kezdjük és a már említett leggyakoribb kórokozó ellen hatékony készítményt választjuk. Ennek folytatása addig szükséges míg a vér vizelet és egyéb minták bakteriológiai vizsgálatának eredménye megérkezik, ezeknek tükrében határozható meg, hogy változtatni kell- e az alapterápián. Számítani kell az antibiotikumos kezelés 2-3 hónapos időtartalmára is, mivel a túl rövid ideig adagolt gyógyszer a betegség kiújulásához vezethet. Az antibiotikum mellet megfelelő fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre is szükség van, de ez sosem lehet szteroid tartalmú szer. Mindemellett a feltérképezett fertőzési góc célterápiája indokolt. Súlyosabb esetekben szükség lehet sebészi beavatkozásra, különösen ha konkurens porckoron előesés is súlyosbítja a kórképet. Az operatív kezelést azonban mindig szigorú antibiotikumos előkezelésnek kell megelőznie, hogy a sebészi beavatkozással ne terjedjen esetleg tovább a fertőzés, de minden óvintézkedés ellenére ennek kockázatát tudomásul kell venni.

A betegség prognózisa általában jó, kivéve, ha gombás fertőzés, vagy szívbelhártya gyulladás áll a háttérben. Nagyon súlyos neurológiai tünetekkel járó esetekben neurológiai maradványtünetekre számítani lehet, illetve az ilyen esetekben a prognózis is sokkal rosszabb.