Discospondylitis
Discospondylitis
Dr. Angyal Gábor
Pavlov kutyája Állatorvosi Ambulancia és Sebészeti Központ
A kifejezés jelentése a gerinccsigolyák között levő porckorongok és a kapcsolódó csigolyák gyulladása. Megtalálható az irodalomban még, mint vertabrális osteomyelitis vagy spondylitis.
Előfordulását tekintve nagy testű, nem ivartalanított, középkorú kan kutyákban a leggyakoribb. Megjelenhet azonban bármely fajban, ám érdekes, hogy kis-testű kutyákban, vagy az ún. chondrodystrophiás
fajtákban, illetve macskában kevésbé észleljük a megbetegedést.
Tünetei változatosak. Általában kezdeti tünetként gerinctájéki fájdalom jelentkezik, majd nyaki elváltozás esetén (ez ritkább) mind a négy végtagra kiterjedő neurológiai mozgászavartól egészen a bénulásig,
illetve a gyakoribb hátágyéki érintettség esetén a hátulsó testfél gyengeségétől egészen teljes hátulsó testfél mozgásképtelenségéig megfigyelhetők a tünetek. Mivel általában a betegség egyéb háttérmegbetegedés
folyományaként jelentkezik (lásd alább) nem ritkák a szisztémás tünetek sem, úgymint a láz, étvágytalanság, testtömegvesztés, elesettség, bágyadtság.
Okaként valamilyen fertőző ágenst lehet megjelölni. Leggyakoribb a Staphylococcus intermedius nevű baktériumfaj, de ritkábban okozhatnak discospondylitist egyéb baktériumok is mint a különbözö Streptococcus
fajok, a bélsárban jelen lévő Eschericia coli, Actinomyces fajok, vagy az emberre is veszélyes Brucella canis, bár ez utóbbi kórokozótól Magyarország mentes, így egyenlőre nálunk nem kell félni az előfordulásától,
de a külföldről jött, illetve a külföldet megjárt tenyészállatok szűrését javasoljuk. Gombák közül az Aspergillus fajok jelölhetőek meg kóroki tényezőként.
A kórokozók általában vér útján jutnak el a csigolyákig egyéb helyekről. Közvetlen fertőzés útján eljuthat így a kórokozó sebekből esetleg műtéti hegekből az érintett csigolyákig. Közvetetten gyakran
áll a háttérben hólyaggyulladás, prosztata fertőzéses megbetegedése, vese fertőzött gyulladása, esetleg szívbelhártya gyulladás, vagy nagyon ritkán a tüdő megbetegedése. Az 1. kép jól magyarázza, hogy
a vérben levő fertőzés a csigolya táplálásában résztvevő artérián át a kapillárisokba jutva azok hálózatán keresztül filtrálódik a csontba, porckorongba és akár a gerincvelő burkaiba is.
A diagnózis felállítása igen nagy körültekintést igényel és kiegészítő vizsgálatok sorozatát jelenti. Maga a discospondylitis legtöbbször kimutatható a gerinccsigolyákról készült röntgen felvétellel.
A leggyakrabban érintett terület a 2-4 ágyágycsigolya vagy a 7. ágyékcsigolyától az első keresztcsonti csigolyáig terjedő rész (2.kép), de érintettek lehetnek a nyaki- és akár egyes hátcsigolyák is. Ám
a fertőzés első 2-4 hetében a röntgenfelvételen nem látható elváltozás, mivel ilyenkor a fertőzés még nem okoz csontdeformitást. Ilyenkor szóba jöhet a scintigráfiás vizsgálat mely a fertőzést követő 3
napon belül képes kimutatni az elváltozásokat. Finom diagnosztikai módszert jelenthet még a CT illetve egyes környező lágy-szöveti vizsgálatokra igénybe vehető az MRI. A hétköznapi gyakorlatban azonban
a röntgendiagnosztika a legelterjedtebb, mellyel a gyógykezelés sikeressége is nyomon követhető. Gerincfestés szükséges lehet a gerincvelő kompresszió kimutatására. Ritkább esetekben az érintett területből
vékony tűvel mintát kell venni bakteriológiai vizsgálat céljából, ez azonban speciális felszereltséget és felkészültséget igényel. Fontos azonban tudni, hogy a már leírtak miatt nem elég csupán a gerinc
elváltozásait diagnosztizálni, hanem a fertőzési gócot is meg kell keresni az állatban. Ez vér vizeletvizsgálatokat jelent, mellkasi röntgenfelvétel elkészítése is indokolt a fent említett megbetegedések
feltérképezése érdekében, valamint a hasi ultrahangvizsgálattal a hasüregi szervek esetleges morfológiai elváltozásait is vizsgálni kell.
A gyógykezelést mindig antibiotikum terápiával kezdjük és a már említett leggyakoribb kórokozó ellen hatékony készítményt választjuk. Ennek folytatása addig szükséges míg a vér vizelet és egyéb minták
bakteriológiai vizsgálatának eredménye megérkezik, ezeknek tükrében határozható meg, hogy változtatni kell- e az alapterápián. Számítani kell az antibiotikumos kezelés 2-3 hónapos időtartalmára is, mivel
a túl rövid ideig adagolt gyógyszer a betegség kiújulásához vezethet. Az antibiotikum mellet megfelelő fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre is szükség van, de ez sosem lehet szteroid tartalmú
szer. Mindemellett a feltérképezett fertőzési góc célterápiája indokolt. Súlyosabb esetekben szükség lehet sebészi beavatkozásra, különösen ha konkurens porckoron előesés is súlyosbítja a kórképet. Az
operatív kezelést azonban mindig szigorú antibiotikumos előkezelésnek kell megelőznie, hogy a sebészi beavatkozással ne terjedjen esetleg tovább a fertőzés, de minden óvintézkedés ellenére ennek kockázatát
tudomásul kell venni.
A betegség prognózisa általában jó, kivéve, ha gombás fertőzés, vagy szívbelhártya gyulladás áll a háttérben. Nagyon súlyos neurológiai tünetekkel járó esetekben neurológiai maradványtünetekre számítani
lehet, illetve az ilyen esetekben a prognózis is sokkal rosszabb.
Dr. Angyal Gábor
Pavlov kutyája Állatorvosi Ambulancia és Sebészeti Központ