Polyradiculoneuritis

Polyradiculoneuritis

Dr. Angyal Gábor
Pavlov kutyája Állatorvosi Ambulancia és Sebészeti Központ


Ismert még a betegség, mint akut idiopatikus (ismeretlen kóroktanú) polyradiculoneuritis, Amerikában a mosómedvékkel igazolt összefüggés miatt Coonhound-paralysis névvel illetik a kórképet, vagy a nagyon ritkán előforduló postvakcinációs polyradiculoneuritis is ide tartozik lefolyását, illetve tüneteit tekintve.

Jellemző fajtaprediszpozíció nincs, de általában felnőtt kutyákban jelenik meg, nagyon ritkán macskákban valamint kecskében is leírták. Eleinte amerikai vadászkutyákban fedezték fel, melyek mosómedvékkel való találkozás után 7-14 nappal kezdtek tüneteket mutatni, ám a betegség világszerte előfordul olyan helyeken is ahol mosómedvék nem élnek.

Hátulsó testfél gyengeség
A betegség megjelenésére jellemző kezdetben a hátulsó testfél gyengeség, majd a hátulsó végtagok bénulása. Ez az állapot gyors romlást mutat és 24-48 órán belül mind a 4 végtagra kiterjedő bénulás jelentkezik, az állat mozgásképtelenné válik. A végtagokon az ínreflexek nem válthatóak ki, vagy nagyon gyengék, ám az érző funkció megtartott. Gyakran jellemzi az érzőfunkciót túlérzékenység, főleg a háti szakaszra jellemző az ún. hyperaesthesia. Érdekes, hogy a petyhüdt végtagok mellett a tudat ép, valamint a beteg képes farkát mozgatni, enni, inni (amennyiben fejét tartják), vizeletet bélsarat normálisan üríteni. Gyorsan kialakuló súlyos esetekben a légző-izmok bénulása is felléphet (bár ez ritka), ilyenkor mesterséges lélegeztetéssel kell az állatot életben tartani. Fontos, hogy a láz nem jelenik meg a tünetek között, néha a hang gyengülése, vagy elvesztése azonban jelentkezhet. A betegség kezdetét követő 10-14. napon már felismerhető izomsorvadás jelentkezik a betegen.

Okát tekintve annyi biztos csupán, hogy egy ún. immunmediált, vagy autoimmun eredetről van szó. Ez a nem normális immunválasz a gerincvelői ideggyökök alsó (mozgató) szarvát, valamit ezek folytatását a gerincvelői idegeket támadja. Ennek eredményeként az idegek helyenként elveszítik „szigetelésüket”, az ún. myelin-hüvelyt, károsodnak maguk az idegrostok (axonok) is, mindezek folyományaként pedig blokkolódik az információátadás az idegek és az izmok között. A rendellenes immunválaszt kiváltó antigén a mosómedve nyálából kimutatható, ami bizonyos eseteket magyaráz (coonhound paralysis). Ahol nincs kimutatható kapcsolat a mosómedvével, ott egy régebbi fertőző ágensre történő immunológiai re-aktivációt, esetleg autóimmun eredetet feltételeznek (idipatikus polyradculoneuritis), legritkábban vakcinázás áll a háttérben. Az ember hasonló megjelenésű Ladry-Guillain-Barré szindrómájának hátterében például egy Campilobacter jejuni nevű baktérium speciális szerotípusa állhat, de háziállatoknál hasonló kapcsolatot konkrét kórokozóval ez-idáig nem sikerült kimutatni.

Diagnosztikája több lépésből áll, mivel hasonló megjelenésű betegségektől való elkülönítése nélkülözhetetlen a helyes kezelés érdekében. A számos konkurens kórkép mellet itt két, majdnem azonos tünetekkel jelentkező megbetegedésről ejtünk csupán pár szót. Az egyik a dög vagy romlott hús fogyasztását követő Botulismus. Itt egy Clostridium botulinum nevű baktérium által termelt méreg okozza a tüneteket, mely a vérből kimutatható. A másik a világszerte előforduló, de Amerikában és Ausztráliában jellemző kullancs paralysis. Itt a kullancs eltávolítása után 48 óra elteltével radikális javulás tapasztalható. Mindezek mellett azonban fontos elkülöníteni a kórképet a többi bénulást okozó agyi, agytörzsi, illetve gerincvelői megbetegedést okozó kórképtől is. A tárgyalt betegségnél az állat vér és vizelet vizsgálata negatív eredménnyel zárul. A gerincvelő-folyadékban normál sejtszám mellett megemelkedett fehérjekoncentráció tapasztalható, az esetlegesen elvégzett myelographia pedig szintén negatív eredményt ad. A fentiek ismeretében a tünetekkel összhangban a betegség már sejthető, de az ún. elektromiográfiás (EMG) vizsgálat segíthet a nyomozásban. Kétséget kizáró diagnózist azonban csak az idegbiopszia nyújt, melynek kivitelezése speciális felkészültséget igényel.

Célzott gyógykezelése nincs a betegségnek. A szteroid nem javít a helyzeten, sőt az ember Ladry-Guillain-Barré szindrómájában kifejezetten káros hatását igazolták. A terápia tehát ún. támogató kezelésből áll. Ez első sorban puha fekhelyet jelent, akár vízágyat. A felfekvések elkerülése érdekében az állatot napi 4x legalább forgatni. A fizikoterápiának kiemelt szerepe van az izomsorvadás késleltetésében. A végtagok szakszerű napi többszöri masszálása elengedhetetlen, valamint ha lehetőség van rá a hidroterápia az állat tisztántartását is segíti. Fontos a hólyagfertőzések megelőzése. Bár a beteg általában akaratlagosan képes üríteni vizeletét a teljes hólyagürítéshez szükséges hasprés jellemzően gyenge, úgyhogy itt is szakavatott segítségre lehet szükség. A fenti kezelés általában kórházat igényelnek, de megfelelően kooperatív tulajdonos elsajátíthatja állatorvosától a gyógykezelést. A betegség a fenti terápia mellet spontán gyógyul. Javulás kb. 3 hét múlva jelentkezik és jobb esetben 6 hét 2 hónap alatt gyógyul. Előfordul ennél hosszabb gyógyulási idő is és súlyos esetekben visszamaradhat enyhe neurológiai deficit. Általánosságban azonban a betegek bár hosszú idő alatt, de maradéktalanul gyógyulnak.