SRMA szindróma

SRMA szindróma, vagy Beagle pain szindróma

Dr. Angyal Gábor
Pavlov kutyája Állatorvosi Ambulancia és Sebészeti Központ


A betegség szakirodalomban előforduló elnevezései: szteroid-reszponzív meningitisz-arteritis (SRMA) szindróma, nekrotizáló meningeális vaszkulitisz, aszeptikus gennyes meningitisz, beagle pain szindróma.

SRMA beagle-ben
Leginkább érintett fajták a beagle, berni pásztor, boxer, rövid szőrű német vizsla, ám egyéb fajtákban is előfordul. Általában 8-18 hónapos kor között jellemző a megbetegedés, de bármely életkor érintett lehet. Egyes szerzők megkülönböztetnek egy kevésbé súlyos formát, mely inkább nagytestű kutyák megbetegedése ezt nevezik SRMA szindrómának. A súlyosabb, agresszívebb, rossz kórjóslatú megjelenést nekrotizáló meningeális vaszkulitisz névvel illetik és a fent nevezett fajták megbetegedésének tartják.

A betegségnek alapvetően két megnyilvánulási formája van. A gyakoribb heveny forma, illetve a kevésbé ismert idült megnyilvánulás. A heveny formára jellemző a merev nyaktartás, nyaki fájdalom, jellegzetes merev járás, láz, étvágytalanság. Az idült forma fizikális tünetei között megjelennek a neurológiai funkciókiesések, mint a helyzetérzékelés zavara, illetve egyéb eltérések a reflextevékenységben, sőt súlyos esetekben járásképtelenné is válhat az állat. Az ismeretlen kóroktanú immun-mediált poliartritiszben (IMPA) szenvedő kutyák több mint 46%-ban mutatnak hasonló tüneteket és ezeknél az állatoknál IMPA mellett SRMA-t is diagnosztizálható.

A betegség pontos oka ismeretlen, így a közhiedelemmel ellentétben a betegség genetikai szűrése sem lehetséges. Tibold és Schatzberg 2010. januárjában megjelentetett írásában egy központi idegrendszer elleni aberrált immunválaszt tartja a legvalószínűbb oknak. Diagnosztikája összetett, de a betegség gyanújakor az alábbi lépések elvégzése szükséges az egyéb fertőző és nem fertőző, de hasonló tüneteket mutató megbetegedések elkülönítése céljából, ezek gyógykezelése ugyanis homlokegyenest eltér az SRMA gyógykezelésétől. A fizikális vizsgálat által keltett gyanú felmerülésekor a vér és vizeletvizsgálat a következő lépés. A diagnózis felállításához szükséges a gerincvelő-folyadék vizsgálata is, valamint a gerincvelő radiológiai vizsgálata, illetve egyes esetekben a myelographia elvégzése is szükséges lehet. A vérvizsgálat eredménye általában súlyos fokú fehérvérsejt emelkedést mutat az ún. gennysejtek (neutropyl granulocyta) dominanciájával, valamit egy IgA nevű immunfehérje megemelkedésével. A gerincvelő-folyadék szintén az imént említett sejtek nagy számát, magas fehérjetartalmat, valamint az IgA koncentráció jelentős emelkedését mutatja. Mivel a fehérvérsejtek fenti frakciója fertőzéseknél is emelkedik, legfontosabb az ettől való elkülönítés. A radiológiai vizsgálatok általában negatív eredménnyel zárulnak, ám elvégzésük szükséges a nyaki porckorong sérvtől (mely pl. beagle-re szintén jellemző), az ún. discospongilitisztől, vagy pl. nagytestű ebeknél a Wobbler szindrómától való elkülönítés érdekében (ez utóbbi megbetegedések leírását lásd a vonatkozó részben).

Gyógykezelésében az immunszupresszív (immunválaszt gyengítő) terápiára alapul. Ez első sorban mellékvesekéreghormon (corticisteroid) szintetikus származékának adagolásából, nevezetten prednisolon terápiából áll. A terápia hosszú távú gyógyszerezést jelent, ami minimum 4-5 hónap, de egyes esetekben akár két évig is eltarthat. A gyógyszert nem folyamatosan ugyanabban a dózisban szedi az állat, az adag módosítását bizonyos időközönként az állatorvos írja elő. Megfelelően agresszív terápiával a heveny esetek jól gyógykezelhetőek, az idült vagy újra fellángoló esetek kórjóslata azonban már kedvezőtlenebb és egy agresszívebb gyógyszer, az azatioprin adagolása is szóba jöhet. Az antibiotikum adagolása a betegségnek nem tesz jót, de amíg nincs pontos diagnózis biztonsági okokból általában adják a kutyáknak. A teljes gyógyulás a gerincvelő-folyadék újbóli vizsgálatával ellenőrizhető, annak sejtszám-csökkenése mutatja legérzékenyebben a gyógykezelés sikerességét. Fontos, hogy a gyógykezelés lehetséges mellékhatásai miatt, előírt időpontokban a kezelt állatot vérvizsgálatnak kell alávetni a szervi funkciók ellenőrzése céljából.